Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 3 találat lapozás: 1-3
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Csiby László

0. szeptember 29.

Emlékházat avatnak Márton Áron tiszteletére
A kommunista hatalom által évekre börtönbe zárt és kényszerlakhelyre ítélt püspök ismerte, értette és szerette népét. Talán éppen ezzel magyarázható, hogy emléke máig elevenen él Székelyföldön, „tanítása és példája világító jel” sokak számára.
Az 1896-ban, Csíkszentdomokoson született Áron püspök 84 évesen Gyulafehérváron hunyt el. „Nemcsak sziklaszilárd volt, amint ezt sokan legjellemzőbb erényének tartják, hanem – bölcsessége és műveltsége mellett – okos is.”- írta róla Jakabffy Tamás.
Csiby László csíkszentdomokosi plébános elmondta: Márton Áron püspök úr következetes ember volt mindenben. És hajlíthatatlan. Ezt úgy fogalmazta meg, hogy „a kompromisszum nem kenyerünk”. Tehát ő mindenféle kompromisszumot nem kötött csak azért, hogy valakinek szép formában tűnjön fel. Ő tudta, hogy mit csinál és elsősorban lelkiismeretére hallgatott.
Áron püspök öt és fél évet sínylődött a kommunista rendszer legkeményebb börtöneiben – magyarázza Bodó Péter, nyugalmazott lelkipásztor, aki kispapként ismerte meg őt. A hatalom nem engedte ki kezei közül szabadulása után sem. Bukarestben tartották és mindent elkövettek, hogy „betörjék” az erős akaratú püspököt.
Hazatérése után híveivel akart találkozni, ezért bérmautakat szervezett. Székelyföldön nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadták hívei. Népszerűsége zavarta a hatalom képviselőit, emiatt 1956-ban megtiltották neki, hogy elhagyja a püspöki palotát. Utolsó kívánsága – hogy láthassa a Garados hegyet – nem teljesülhetett.
Márton Áron püspök emléke elevenen él Székelyföldön. Szavai, tettei – sokak számára – lámpásként világítanak a mindennapok útvesztőjében. Halálának évfordulóján emlékházat is fognak avatni szülőfalujában. A csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeumot október 16-án fogják megnyitni. Lázár Csilla, kutató, Csíkszereda: Az utóbbi évek történelmi kutatásait hogyha nézzük – a jelenkor kutatásait – akkor egyértelmű, hogy a XX. századi magyar történelem egyik kiemelkedő – ha nem a legkiemelkedőbb egyénisége.
Márton Áron népszerűsége, a magyar katolikus püspök iránti közmegbecsülés, elismerés és csodálat régóta meghaladta az egyházfőnek kijáró „kötelező tiszteletet”- írta a püspökről Stefano Bottoni történész. Az erdélyi egyházmegye – a 89-es változásokat követően, 1992-ben – elindította Áron püspök szentté avatási perét.
Csata Orsolya
Duna Tv. Erdély.ma

2008. április 29.

Csíkszentdomokoson régen sötét viseletben és fehér fejkendőben mentek az asszonyok a búzaszentelő misére. Aztán eljött az idő, amikor alig vett részt valaki ezen a szép egyházi szertartáson, a népi viseletet pedig szinte teljesen elfelejtették. Mostanra viszont igazi ünnep a községben a búzaszentelés és határáldás. „Isten kezében az áldás, a mi kezünkben a munka” – ezekkel a szavakkal vezette be vasárnap a búzaszentelő szentmisét Csiby László plébános Csíkszentdomokoson. Élő örökség témával pályázott 2005-ben a Polgár-Társ Alapítványnál a Csíkszentdomokosi Múzeum Egyesület. Céljuk az volt, hogy ráébresszék a helyi közösséget arra, milyen értékei vannak. Különböző programokat szerveztek, kézműves és szövő-fonó műhelyekbe csalogatták a fiatalokat – mesélte Kurkó István, az egyesület elnöke. Meghirdették a Szőttesek vasárnapját, búzaszentelő napjára. Arra kérték az embereket, népviseletben menjenek a templomba. Azt mondják, hogy Domokoson 17 féle szőttes van. Ez a színkombinációra és a szövés módjára vonatkozik. A Csíkszentdomokosi Múzeum Egyesület Pendelymustra címmel hirdetett előadást. Az emberek elővették a ládákba, padokba rejtett szőtteseket, és ma már büszkén hordják ünnepi viseletként. /Takács Éva: Szőttesek vasárnapja Csíkszentdomokoson. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 29./

2016. augusztus 8.

Falutalálkozóra gyűltek össze a homoródkarácsonyfalviak
Aki csak tízévente, a falutalálkozóra érkezett szülőfalujába, alaposan rácsodálkozhatott szombaton Karácsonyfalvára. Értékes a külcsín, jövőbe mutató a belbecs. A helytörténetet a fotókiállítások, a történelmi múltat a ’48-asok új emlékműve idézi fel, a falufüzetek 3. kötetéből a hagyományos népi orvoslás helyi ismeretei köszönnek vissza.
Homoródkarácsonyfalva restaurált unitárius templomának környékén már az ökumenikus istentisztelet előtt szívmelengető találkozások hangoltak az ünnepre. A helybéli, Magyarzsákodon szolgáló Balázs Sándor unitárius lelkész közös örömeikről beszélt. Csiby László római katolikus lelkész, aki papi életének majd’ két évtizedét töltötte a helyi közösségben, Csíkszentdomokosról érkezve szólt a gyülekezethez.
A templom kerítőfalán kívül több százan állták körül a Béla Albert által faragott kopjás emlékjelet. A harmadik falutalálkozón egy perc csenddel adóztak azoknak, akik már nem lehetnek jelen a fenyves és szelídgesztenyés alján fekvő szülőhelyen. Ahol kézzelfogható a jövő – világlott ki Cseke Miklós polgármester beszédéből. Ahol kitapintható a múlt megbecsülése – érezhettük meg a Homoród menti Hannover huszárok nevében Béla Albert rímeiből. Azok a gyermekek, akik tíz éve mezei táborba jártak, most otthon élő fiatal felnőttekként becsülik meg a falubeli létet, és az egyetemistákkal énekelnek-táncolnak. Édesapja által az olasz frontról hozott verset tolmácsolt Barabás Józsi bácsi. Kelemen Delinke és Benedek Ágnes a szülőhelyszeretetről szavalt.
A közbirtokosság régóta tervezte az emlékműállítást – mondta el Orbán Csaba mérnök. Arról pedig, hogy a két Homoród mentén milyen események zajlottak 1848–49-ben, Mihály János, az NSKI kutatási referense beszélt. Benedek Mihály unitárius lelkész és Tamás Huba plébános kért áldást az emlékműre, és imádkoztak, hogy az ősök jósága, hűsége, bátorsága lehessen a mindenkoriak értéke. A himnuszt és a koszorúzást kísérő katonadalokat a rezesbanda fújta.
A Dungó Kulturális Egyesület (DKE), a közbirtokosság és a két egyházközség szervezte falutalálkozó másik csúcspontja a tárlatokon volt: Barabás Géza Elődeinktől örökölt című, házakat, embereket bemutató fotókiállításán ki-ki saját emlékeit osztotta meg, hasonlóképpen a Múltidéző régi fotográfiák láttán is. Aki pedig fellapozza dr. Pap Nóra, a Pécsi Tudományegyetem munkatársának Ezt nagyon tartották édesanyámék, nagyanyámék című könyvét, betekinthet a népi orvoslás tárházába. A bált a helyi fiatalok műsora nyitotta meg, és vasárnap mindkét templomban énekelt a DKE kórusa.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro



lapozás: 1-3




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998